Kérdés, örök kérdés
Az, hogy ki vagyok.
Hogy honnan s miért jöttem
S vajon meddig maradok.
Élek, s ha a fényből szívem menekül
Létem igaz tükrét
Csak Te látod egyedül.
Dalokba merülés
Szerető ölelés,
Mi soha se múlik
Sírig éltet, bármit hoz az ég.
Szívem a dalban
Odaadom.
Szavaim mélyén
A lelkem kinyitom
Szívem a dalban
Hazatalál.
Az, amit érzek
Ami szép volt, s ami fájt,
A szívekben él tovább.
Tegnap, aki voltam
Azt se feledem.
Ma a színpad a világom
S ez a legfőbb szerepem
Egy érzés mi úgy kell,
Mint a levegő.
Az úton, amin járok
Hiszen nincs több kerülő.
Dalokba merülés
Szerető ölelés,
Mi soha se múlik
Sírig éltet, bármit hoz az ég.
Szívem a dalban
Odaadom.
Szavaim mélyén
A lelkem kinyitom
Szívem a dalban
Hazatalál.
Az, amit érzek
Ami szép volt, s ami fájt
A szívekben él tovább.
Szívem a dalban
Odaadom.
Szívem a dalban
Hazatalál.
Szívem a dalban
2007.12.02. 03:52 - Gyö
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://dojdi.blog.hu/api/trackback/id/tr10249403
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
